Londoni hétvége

BÚÉK! :-)

Idei első albumom tartalma egy londoni hétvégéről szól. Ki gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz megvalósítani: Brüsszelből is indul csodavonat az alagúton át, mely 2 óra alatt repít a London St.Pancras állomásra! (t.i.: tovább tart Luxiból eljutni Brüsszelbe, mint onnan Londonba!!!)

Péntek este már a kínai újév tiszteletére lampionokkal díszített Chinatown-ban kalézoltunk a lányokkal, ki nem hagyva kedvenc éttermünket, a Wong Kei-t (Wardour Street) , mely morcos pincéreiről híres, és itt lehet enni a világ legfinomabb citromos csirkéjét (na jó. Kínában még nem próbáltam...). A Soho éjszakai nyüzsgése leírhatatlan, s pezsdítőleg hat 'Benelux-blues'-zal átitatott lelkünkre.

Másnap további kalandozások (eső egy szál se!) és  S h o p p i n g ! ... elvégre ez itt a dekadencia fellegvára (ld. Harrod's-os fotók, melyek pl. házi kedvencek lehetséges és eddig elképzelhetetlen tartozékairól tanúskodnak!) A mozik még mindig klasszak a központban, és a pubok még mindig korán zárnak!

Vasárnapra a nap is kisütött, így jól esett kószálni a Tower környékén a Temze-parton. S további kulináris élvezetek után még egy kis múzeumlátogatás is becsúszott a British-ben, mielőtt az esti vonattal visszasuhantunk volna a Benelux fővárosba, amely szokatlanul üresnek és néptelennek tűnt a brit főváros után...

Szóval határozottam megérte kimozdulni, s szerintem lesz még next time! :-)

 

Rencique | 2008. február 27. |

Újabb utazások

Sziasztok!

 

Immár száz éve, hogy jelentkeztem: nos, elfoglalt voltam ;-) Az idei év sem telt eseménytelenül, de röpke kiruccanások néha beficcentek a szürke, ködös, és nyáron is őszies luxemburgi bázisomról.

Fotók a 'Beneluxon innen és túl' c. rovatban (jobbra):

Idei talán első menekülési célpont a napsütéses Hollandia volt a 'party zóna' kis csapatával: ezúttal Delft, Hága (és szélfútta tengerpartja), valamint a már tavalyról ismert Keukenhof csodás virágözöne nyújtotta az egész hétvégén (és azon túl) tartó esztétikai élményt. A hollandok rendkívül vidám népség, ami nemcsak tulipánjaik, hanem építészetük sokszínűségén is megmutatkozik. Kár, hogy ez a színözön a belga határnál szépiatóniussá fakul.

Párizs: a TGV luxemburgi bevezetése kétórányi vonatútra kurtította a francia főváros elérhetőségét! Persze, ha többen indulunk útnak, autóval még célszerűbb nekivágni. Egy sétálós hétvége az árnyéktalan nyárban (végre!), kilátással az Eiffel-toronyra, és további utazásokra luxemburgból menekülni vágyó barátaimmal :)

Dublin: hát a guinness zöld hazáját már időszerű volt lecsekkolni, s köszönet a fapados légitársaság péntek esti gépének, pillanatok alatt újabb időzónába röppentünk. Ismét bizonyítást nyert, hogy hétvégén kizárólag Luxemburgban esik az eső, bárhol máshol ragyogó napsütés van. A kiruccanást az esti Temple Bar szórakozónegyedben indítottuk, ahol a muzikalitás az utcán kezdődik, és a többszintes pubok élőzenés rendezvényein, a hajnali órákban (sem) ér véget. Végre egy mozgalmas város, ahol nem vizezik a guinness-t, és éjfél után sem áll meg az élet! A progamok között börtönmúzeum- és vikinghajó-látogatás is szerepelt, a szinte kötelező katedrális- és további pub-vizitek mellett.

Róma: az örök város felfedezésére `italofil`barátnőimmel kerítettünk sort egy (rég óta betervezett) októberi minivakáció alkalmával. Az antik világ csodás emlékeire lépten-nyomon rácsodálkoztunk a hatalmas metropolisz nyüzsgő rommaradványai közepette. (Az ókori Róma kaotikus építkezési rendszere a mai olaszok parkolási szokásaiban élénken él tovább.) Arra, hogy az élet egy merő dolcevita, már az etruszkok is rájöttek, nekünk pedig lelkes helybéli idegenvezetőink mutattak utat a régmúlt idők letűnt kultúrái, avagy a kortárs művészet korántsem letűnt újdonságai felé. A vizuális és kulináris élvezetek eme fellegvárában 5 nap szinte észrevétlenül elillan, így a felfedezés óhatatlanul is következő epizódot fog maga után vonni, inkább előbb, mint később jeligére.

Rencique | 2007. október 29. |

Onlány vagyok!!!

Sziasztok! 

NO MORE EXCUSE, release-elem a vadiúj (khm...hónapok óta készülgető) honlapomat, ha már ennyit ígérgettem. Apropója ezen kívül ennek a jeles eseménynek az, hogy immár másfél éve vagyok Benelux-lakó, és ez idő alatt sikerült jópár helyre eljutnom, amit most képekben szeretnék azoknak is megmutatni, akik még nem csekkolták le, milyen Luxemburg és környéke, illetve azoknak, akiket nem hagy hidegen egy-egy egyéb európai célpont vizuális megjelenítése sem. 

Próbálok időrendben haladni, némi útmutatóval szolgálva az albumok tartalmához: 

Luxembourg: Az elso, még a koratavaszi várost idézo album elso látogatóm, Anikó ittlétekor készült 2005. márciusában.  

Trier: A legosibb német várost (és azóta gyakori shopping-körútjaim célpontját) szinten ebben az idoszakban látogattuk meg. 

Saarbrückenben, pár héttel ezután már sütött a nap, amikor egy inka kiallítást megnézve ellátogattunk az UNESCO-s világörökség részét képezo Völklingen-i Acélmuvekbe is - ami a 19. században épült, és Nyugat-Európában egyedül a mai napig épen is maradt. Nyomasztó élmény volt mászkálni a német iparvidék ezen gigantikus, rozsdás berendezései között!  

A Diekirch-i fotókon egy álmatag hétvégén futtában meglátogatott kisváros látható - a pünkösd hétfő szigorúan betartott pihenonap itt is, ezért fiatal, pörgésre vágyó kalandoroknak a múzeumzárást követoen már nem ajánlom! ;-) (egyébként bájos:) 

Luxemburg tavasszal - Illetve még csak a naptár szerint érkezett meg... Eddigi tapasztalataim szerint a május vagy jéghideg, vagy nagyon forró. Tavasz, mint olyan, inkább februárban szokott lenni.

Luxemburg osszel - Az ősz viszont kiváló, meleg, barátságos és színes. Ha épp nem zuhog az eső...

Vianden: a dióünnep apropójából a fél ország felvonul itt a germán dáridó ritmusára (bírósági dolgozók, valamint magyarok részaránya nem lebecsülendő!) Egyesek a diópálinkával, mások életük nagy szerelmével találkoznak. Mámorító élmény! :)) 

Az Esch-sur-Sure-i kiándulás kalandosra sikeredett. Az ország visszafogott vasárnapi közlekedése miatt stoppolni kényszerültünk kedves köztisztviselotársaimmal. Az eredmény: félóra kínszenvedés az 'ahol a madár sem jár' típusú luxemburgi kisvárosi főút mellett; enyhe napszúrás...majd egy csodás nap a hűs, üde zöld tóban és partján, a rövid, de ütős luxemburgi nyárban. 

Metz: csinos francia városka 50 percnyire ide vonattal. Shopping, week-end, vendégeim kötelező turista-célpontja. 

Milano: immáron hagyományosnak tekintheto éves olasz kiruccanásaink tavalyi célpontja az egykori Róna utcai albi-trióval. Itália siempre. Ti amo, amore - motore. (magyarul: yours forever! ;-)) 

Párizs: Másik amore. Kisviki, egykori padtársam meglátogat, és egyetlen kérése van: látogassunk el az örök városba, az egykori kórusfesztivált követő röpke itt tartózkodásunk emlékére... Nem tudok ellenállni. Még az sem tántorít el a metropolisz csodálatától, hogy a Montmartre-i ütött-kopott kis szállodánk földszinti ablaka az ágyamról egyenesen az utcára néz, és a harmincfokos estében nyitva maradó réseken a helybeli piroslámpás intelligencia olykor betekintést nyer.  

Korzika: nyaralás a vadregényes szigetcsodán otthoni haverokkal. Sziklák, völgyek, tenger, mediterrán burjánzás, fehér homok, átlátszó víz, színes halrajok, és herkentyűlakoma a tányérodon, ha nem figyelsz a rendelésnél. Mindenkinek ajánlom, akinek még nem esett le az álla. :)) 

Liege: más tészta. Belga szocreál valóság a Meuse partján. Haverokkal és gofrival elmegy.  

Brüsszel: Na jó. Azért a belga főváros sem kutya. Téli trip, erixonos exkollégákkal.  

London: itt a tavasz, irány a ködös Albion, és pihizés unitesóm, Norczika munka-és szállásadóinál Windsorban. Exkluzív látogatásomra még a királynő is kimozdul komor kastélyából, és pink szerelésben üdvözli az őt ünneplo tömeget, 80. születésnapján. Eztán nosztalgiatúra egykori kedves lakhelyemen, a brit fővárosban. A shopping és a kínai kaja még mindig itt a legjobb. Miért, ó miért hagytalak el Piccadilly, Leicester square és jobbról jövő piros autóbuszok ?

 

Amszterdam : hétvégi kiruccanás a magic 7-essel. Csatornatrip, verőfényes életöröm holland módra. A piacon nem vesszük meg a Fükészlet kezdőknek c. csomagot. A tulipánkert és  Van Gogh remekművei viszont rabul ejtik a szívünket!

 

Montpellier: Mediterrán pihizés a forró dél-francia tengerparton kedvenc exkolleganőmmel. Árnyékban 38 fok – mi viszont a napon... Két nap szoláris expozé felér egy féléves szolibérlettel otthon. A hotelban csökken a vendégszerető index, amikor megmondjuk, hogy nem vagyunk leszbikusok. A légkondi kapacitása is. Csak Thierry hozza rendületlenül a kávé-croissant-t a szemközti café-ban, és vidáman int búcsút. Könnyű neki – ő maradhat...

.

 

 ... Egyelore ennyi. Kommenteket, ötleteket a honlappal kapcsolatban is szívesen látok! 

 

Renci

 

Rencique | 2006. május 4. |